2007/1.4

2007: Árpád-házi Szent Erzsébet emlékéve
A felebaráti szeretet hőse


800 évvel ezelőtt, 1207-ben született Sárospatakon, II. András király és Gertrúd királyné Erzsébet nevü leánya, aki Árpád-házi és Türingiai Szent Erzsébet néven vonult be a történelembe és vált ismertté szerte a világon. Tisztelete és emléke a szentté avatása óta fényesen ragyog a keresztény hívek és a karitatív tevékenységet folytatók körében.

Olyan példakép számunkra, akinek áldott személye és a szeretetet sugárzó élethivatása ma is korszerű és létfon-tosságu, mert a szeretetre és a felebarát megsegítésére sarkallja a jószándeku embereket.

Alig négyéves, amikor a kis királylányt, a későbbi IV. Béla hugát 1211-ben eljegyezték I. Hermann türingiai őrgróf 9 évvel idősebb Hermann nevü fiával. A magyar királysághoz nem mérhető őrgrófságot valósággal elkápráztatta a kis mennyasszony gazdag és igen értékes hozománya. A leendő
anyós, a kedélytelen, anyagias szemléletü, őnző és igen sokszor gonoszkodó Zsófián kívül az egész udvar elég hamar megszerette a vidám természetü, játékos jó lelkü, aranyos kislányt. Zsófia ellenszenve mindvégig megmaradt Erzsébet iránt.

A költekező életmódot folytató, a zajos mulatságokat kedvelő wartburgi udvar sohasem vált igazán otthonává a magyar királylánynak. Erzsébet, ahogy növekedett, egyre inkább elmélyült az őszinte vallásosságban és az imádságban. Szerette a csendet és a magányt. A vilagias szórakozások, a tánc és a mulatságok helyett jobban kedvelte a lovaglást és a vadászatot. Már ekkor fogékonnyá vált a szegények, a betegek és az árvák iránt.
Hat éves korában tudta meg, hogy édesanyját meggyilkolták a pilisi hegyekben. 9 éves korában pedig váratlanul elhunyt Hermann, a vőlegénye. Zsófia asszony mindent elkövetett, hogy Erzsébet térjen haza a magyar ki­rályi udvarba. A 16 éves IV. Lajos, aki édesapja örökébe lépett és átvette az őrgrófság kormányzását, Zsófia asszony legnagyobb megdöbbenésére kijelentette, hogy ő fogja feleségül venni az elhunyt bátyja mennyasszonyát, mert tiszta szívből megszerette őt.

1221-ben tartották meg az esküvőt Wartburgban. A fiatal házaspárt mind­végig a tiszta szerelem, az izzó szeretet és a hűség szálai fűzték egymáshoz. Eszményi házasságban éltek. Erzsébet külső szépsége, lelke gazdagsága és mély vallásossága minden földi kincsnél többet jelentett Lajos számára. De Erzsébet is boldog volt, mert férjében eszményi társat kapott a Gondviseléstől. A fiatal őrgrófné már a gyermekét hordozta a szíve alatt, amikor a szülőföld utáni honvágy, a sportos élet és az új emlékek gyűjtése arra késztette őket, hogy ellátogassanak hazánkba. A királyi családdal való találkozás, a kedves helyek felkeresése örökre emlékezetes maradt Lajos és Erzsébet életében.

A látogatás után nemsokára megszületett az őrgrófság trónörököse, egy aranyos kis fiú, aki a keresztségben a Hermann nevet kapta. Sajnos, szüleihez hasonlóan, igen korán, 18 éves ko­rában meghalt. Az anyaság örömeit átélő Erzsébet ekkor már egyre többet imádkozik, sokat böjtöl, vezekel a magyar és a német nép bűneiért. Ostorozza magát és elmélyül a felebaráti szeretetben. Utazásai során felkutatja és támogatja a környék szegényeit. Fia születése emlékére menedékhelyet alapított az árva gyermekek számára.

Anyósa, mérhetetlen ellenszenvvel viseltetett a felebaráti szeretetet hősiesen gyakorló menye iránt, de férje mindenben támogatta Erzsébet karitatív tevékenységét. Második gyermekük: Zsófia 1224. március 28.-án született. Felnőve, V. Henrik brabanti herceg felesége lett. A fejedelmi pár a kislány születése emlékére hálaadásul egy 28 ágyas kórházat alapított a szegény be­tegek számára. A betegek ápolásában Erzsébet is tevékenyen részt vett. La­jos őrgróf halála után született meg a harmadik gyermekük, aki a szerencsétlen sorsú magyar királyné emlékére a Gertrúd nevet kapta. A kis árva grófnő Erzsébet életét követve, apáca lett. 1297-ben hunyt el Altenburgban, mint a premontrei nővérek apátnője.

Férje halála után a három gyermekes, fiatal özvegy élete a wartburgi várban gyökeresen megváltozott. A türingiai őrgrófságban az éhínség és a járvány tizedelte a szegényeket és a lakosságot. Erzsébet az ékszereit is eladta, hogy abból szervezze az őrgrófság élelmiszerellátását. Megnyitotta a magtárakat a rászorulók előtt. Gabonát és kenyeret adott a szegényeknek. A várban naponta 900 szegény kapott meleg ételt. A tartomány jó lelkü és vallásos asszonyait és leányait megtanította szőni, fonni és varrni, hogy az elkészült holmikkal segítsék a ruhátlan szegé­nyeket. Erzsébetnek ezt a csodálatos és sokrétü karitatív munkáját gyülölettel szemlélték a rokonai, különösen az anyósa, aki mindent megtett, hogy véget vessen a Szent jótékonykodásának. Ebből az időből származik az ismert Rózsa - legenda.

Erzsébet, aki az adott körülmények között továbbra is jótékonykodott, olyannyira gyűlöletessé vált az udvarban, hogy a rokonsága télvíz idején gyermekeivel együtt kizavarta a várból. A pápa és a magyar király közbenjárásának köszönhetően, végre rendeződött Erzsébet sorsa. Gyermekeit a jó szándékú barátaira bízta, akik főúri környezetben nevelték őket. Ő pedig Marburg várában telepedett le.

Az özvegyi ruhát, majd a ferencesek harmadik rendjének szürke öltözetét viselő, a kemény fizikai munkát végző, a sokat vezeklő, de mindezek ellenére a mindig vidám lelkületü Erzsébet olyan szép volt, hogy még II. Frigyes császár is szerette volna feleségül venni.

A sok munka, a súlyos betegek ápolása és a tudatosan vállalt vezeklő élet következtében, egészen fiatalon távozott az Égi Hazába, 1231. novemher 17-én. November 19-én helyezték örök nyugalomra Marburgban.

IX. Gergely pápa 1235. május 26-án, Pünkösd napján tette közzé Erzsé­bet szentté avatását. Szent Erzsébet életszentsége elénk vetíti a hőslelkü asszony emberi nagyságát és példamutató élete népeket és nemzeteket kapcsol össze napjainkban is a szeretet erős szálaival.

Marics József (Berzence)
Spiritus/ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA/ 2006 SZEPTEMBER

Ima Szent Erzsébethez

Ó, Szent Erzsébet, aki életedben oly bőven hintetted az irgalmasság rózsáit mások élete útjára, örvendeztess meg engem is jóságoddal és kérésem meghallgatásával! Viszonzásul megígérem, hogy a te dicső példád szerint ezentúl én is buzgón gyakorolom az irgalmas szeretetet és bőkezűséget szenvedő felebarátaim iránt, hogy így minél tökéletesebben betöltsem Jézus Szívének leghőbb vágyát: szeressük minden embertársunkat, amint Ő szeretett mindvégig mindnyájunkat. Ámen.

Az irgalmasság testi cselekedetei: Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1, Az éhezőknek ételt adni 1, A bűnösöket meginteni

2, A szomjazóknak italt adni 2, A tudatlanokat tanítani

3, A szegényeket ruházni 3, A kételkedőknek jó tanácsot adni

4, Az utasoknak szállást adni 4, A szomorúakat vigasztalni

5, A fogságban levőket kiváltani 5, A bántalmakat békével tűrni

6, A betegeket látogatni 6, Az ellenünk vétkezőknek megbocsátani

7, A holtakat eltemetni 7, Az élőkért és a holtakért imádkozni

Négy gondolat az "Igazgyöngy vagy Isten tenyerén" c. gyűjteményből

1. A szeretet utáni vágy minden emberben megvan. De csak akkor részesül belőlem ha ő is ad másoknak. Aki arról panaszkodik, hogy nem kap szeretetet, az rendszerint nem is ad.
2. Segítsünk akkor is, ha a rászoruló maga okozta magának a bajt.
3. Az ember szenvedésében mindig elkülönül a világtól. A szeretet azt jelenti, hogy közösséget vállalunk a szenvedőkkel.
4. Mindig, minden nap újra kell kezdeni. Tenni a jót, mert örömet szerez magunknak is, másoknak is. Tenni önmagáért a jóért, az örömért.

A gyertya

Légy olyan jó Anya,

mint egy kicsi gyertya!

Sötétben világíts!

Légy fény otthonodban...

Ha meleg kell! - Égj jobban!

Tűz kell a családodnak!

De egyet ne felejts!

Úgy jársz mint a Gyertya!

Melegít-világít,

Énjét adja másnak...

A lángja emészti...

Elég... és ellobban...!

De tudj róla:

Mint anya- nem éltél hiába...!

Tüzes Györgyné